fogadócsalád,iskola,itteni élet :)

Minnasan konnichiwa! :):)

Hogy vagytok, remélem Magyarországon minden oké. Itt teljes nyugalom van.
Az elmúlt napokban sok minden történt. Először is megírtam a tesztet a suliban, ami jól sikerült. Az osztálytársaim jó fejek, csak még kommunikációs problémáink vannak. Azaz ők nem beszélnek angolul ( vagy nem mernek) én pedig gügyögök Japánul egyenlőre. Vannak nálam magasabb fiúk :). Az első napokban az összes fiú felkeresett, hogy megismerjen, és chekkolja a magasságom :)A lányok mindig az ismételgették hogy "kawaii". Fő szenzáció itt külföldinek lenni. Mintha stár lennék. Néha már nagyon zavaró, bemegyek egy boltba, és mindenki engem bámul, tényleg mindenki. De általában jó értelemben. Néhányan óvakodnak tőlem, és pl a vonaton nem ülnek le mellém, mert hát a "gaijin" nem is ember, ugyebár.
A lány akivel közös iskolába járok aranyos lenne, ha nem nézné az embereket hülyének. Aki nem beszél angolul, vagy nem az ő szintjén tud, az hülye. ( Alex, Rita tudjátok a "menő" bunkó csapatból az orientáción )
Nem tudom egyenlőre melyik klubba lépjek be, olyan sok van! Érdekelne a Kendo, Kyudo és a röplabda. Azt hiszem az utóbbi lenne számomra a legkedvezőbb, úgyhogy hétfőn meg is teszem a lépesek az ügy érdekében.
Nagyon élvezem az iskolát amúgy, főleg a japán órákat. Kitaláltam egy gyors kanji tanulós módszert.
Az iskola itt teljesen máshogy működik. 8:55kor kezdődik a tanóra, de 8:30ra bent kell lenned a tanteremben. Bejön az osztályfőnököd, elmondja a napi híreket, és utánna 8:45től 10 percig olvasnod kell:O. Aztán kezdődik meg az aktuális tanórád. 50 perces egy tanóra, majd 10 perces egy szünet. Az ebéd idő azt hiszem 30, vagy 45 perces. Minden nap 6 órám van, fél4 fele végzek, mire hazaérek van vagy 5 óra. Ha belépek egy klubba jó későn fogok hazajönni.

Pénteken elmentem a Columbiai ( későbbiekben már csak Pacho ) házába, egy kicsit beszélgetni, leadni a felszedett feszültséget. :) Az ő szülei akkora arcok. A házukban falmászófal van, tudsz kötelet mászni, függőágyak. Tiszta hippik, ááá. Egy egész falnyi Mangájuk van ( japán képregény) és tényleg bármiről tudsz velük beszélni. Pacho nagyon jó fej , kár hogy csak 6 hónapig marad :(.

Szombaton, pedig megnéztem Sora baseball meccsét. Életem első baseball meccse. Egész jó volt, a leg alapvetőbb szabályokat megértettem, de sok mindenre kell még rájönnöm. Hazajöttünk, és egy kis pihenés után, elindultunk egy Running Sushiba ( Egy futószalagon járnak körbe körbe a sushi fajták, és csak a végén kell fizetned. Egész olcsónak mondható. ) Nagyooon finom volt minden!. Miután degeszre ettük magunkat, tovább álltunk bevásárolni, ugyanis palacsintát csináltam vasárnap , meg vettem pár finomságot magamnak ( már nem bírtam édesség nélkül. Itt alig esznek valami édességet. Én pedig édesszájú vagyok :D ). A palacsinta ízlett mindenkinek. Kérték hogy csináljak még. :) Valamint, vasárnap szintén elmentem Sora baseball meccsére. Nagyon ügyes a Toyohoroi csapat, állandóan nyernek. (A képen a szobám kis töredékét láthatjátok ( Am meg az egyetlen bútordarabot :D ) )


Kaiten sushi:















Baseball:

hát nem cukik? :D Az állóképen, Sora.(f.öcsém)


( a szitakötő, csak magam miatt... Mellesleg Japánban, vagyis itt Hokkaidon, rengeteg a szitakötő *.* jó helyre jöttem :P [aki nem értené, egyik kedvenc állatom] )

Bónuszkép pedig holnap következik, .. : :D

itt hokkaidon

Sziasztok

Tegnap erkeztem meg Hokkaidora, ahol sokkal kellemesebb volt az ido mint tokyoban.( pl tegnap lattam eloszor napot).

kb 8 gyerek repult velem egyutt, csak kulonbozo helyekre. Egy columbiai fiu kozel lakik hozzam aminek nagyon orulok, es egy portugal lannyal azonos iskolaba megyek. Itt mar hetfon elkezdodott az iskola. Nekunk ma (kedden) mutatjak meg az iskolat, adjak oda az egyenruhat es az orarendunket, tankonyveinket. Hokkaido telen hideg, es 2 meteres ho lepi el az egesz tajat, szoval itt a teli szunet a hosszabb.

A fogadocsaladom nagyon rendes es segitokesz. A szobam nagyon aranyos, futonon alszok (japan agy) es a szobam az utra nez. A kozelben van egy vasutallomas, szoval vonattal fogok jarni iskolaba, majd sulibusszal. Izgat0tt vagyok, foleg mnert az elso iskolai napomon tesztet irok.

Egyenlore most csak ennyit tudok beszamolni, folytatas kovetkezik,remelhetoleg kepekkel.

Udv. Aliz

Sziasztok!

Egyenesen a Tokyo-i szállodából jelentkezek :)

Na de kezdjük a legelejétől. Szerdán délelőtt indultunk el Japánba, Amszterdamon keresztül.
Az Amsterdami gép, nagyszerű volt, a második már kevésbe. Nagyon fárasztó 11 órán át ülni. Az egész repülőgépen szerintem 5 külföldi ülhetett rajtunk kívül. Így természetes hogy mellettem is japánok ültek. Egy apuka és a fia. Nagyon aranyos volt a kisgyerek, addig míg le nem öntött engem narancslével, és nyűgös nem lett... :D A kaja a repülőn nagyon rossz volt. De ezek eltörpülnek, a ki-be csekkolás mellett. Szörnyű lassú minden, arról nem is beszélve hogy még a cipőmön lévő kapocs is becsipog. Na de nem panaszkodok hiszem végre japánban vagyok!!


Miután leszállt a repülőgépünk, pár japán önkéntes várt ránk.Akikel együtt elmentünk az első orientáció helyünkre. Péntek este volt a megnyitó ünneplés, egy kis földrengéssel fűszerezve ( ne aggodjatok , több nem volt még :P ) majd következett a fincsi japán vacsora. Vacsi után megtudtuk ki, hol fog aludni. Én egy indiai lánnyal együtt voltam. Ez is külön élmény volt. Miután kijöttem a fürdőből arra eszméltem hogy egy rózsaszín zsákban(ima ruha ) imádkozik. Vagyis először azt hittem ez egy tradicionális Indiai ruha , így megkérdeztem mi az. De miután nem válaszolt, és már a földön feküdt rájöttem hogy imádkozik. Na ezt napi 3x átéltem. A végén pedig már én éreztem magam kellemetlenül, hogy miért nem imádkozok.


Szombaton 6 órakor kellett kelni hogy elvigyenek minket az új orientációs helyre ( Tokyon belül)
Ekkor újra össze kellett csomagolni, berakni a buszra és csak menni. Először egy iskolába mentünk ( ismét ki kellett pakolni )ahol egy kisebb orientáció volt, felvilágosítottak minket mit szabad, mit nem szabad csinálni itt Japánban. Kimehettünk körülnézni egy kicsit. Ez volt a nap fénypontja, olyan jóó volt :D. Minden sarkon van italautomata, ahol egész olcsón kaphatsz szinte bármilyen innivalót. Nagyon szép tisztaság van mindenütt, pedig az utcán alig lehet találni egy egy szemetest, ha pedig találsz akkor az biztosan szelektív. Valamint találtunk egy kisebb sinto-t amit gyorsan le is fényképeztem.















Az orientáció végén jött értünk a busz, szóval pakolhattunk be!!! aztán elhozott minket a szállodába ahol pakolhattunk ki!!! ... elegem van a pakolásból, cipekedésből. Pedig Hétfőn újra pakolhatok és újra csekkolhatok be a következő repülőgépre ˘˘...
El se hiszitek milyen fárasztó...:D

Holnap lesz a Talent Show , ahol össze fogok pár gyerekkel és előadunk valamit. A cserediákok kedvesek, a japánok meg végképp.
A kaja isteni, bár az evőpálcikával kissé nehézkes még ( pl. : vágni ) Ugyanis a krinolin méretű töltött húst elég nehéz kettészelni, úgy hogy közben ne fröcskölj le mindenkit. Hát velem megtörtént, az egyik japán önkéntest sikeresen becéloztam, majd el is találtam .
Majdnem 10 óra van, ami azt jelenti, hogy aludni kell, szóval matane ~

10 nap!

Összesen 10 nap van vissza, és végre elindulok úti célom felé. Amsterdamban fogunk átszállni a délutáni órákban, majd kezdetét veszi egy 11 órás repülő út Tokyo felé. Az AFS fog várni ránk, majd elszállítanak minket egy 3 napos táborba-ami 3 különböző ponton lesz megtartva. Alex és Rita Osakai orientáción lesznek , én pedig Tokyoban maradok. Majd onnan repülök (!!) tovább a harmadik napon Sapporoba, ahol a fogadó családom vár majd rám.
Az eddigi legnagyobb félelmem, a csomagolás, mindössze 15 kilót vihetek ami valljuk be nem túl sok egy évre-vagyis inkább semmi-. Még nem izgulok, de szerintem ez pár napon belül változni fog.
Legközelebbi bejegyzésemet már valószínűleg Japánból fogom írni.