2011. október 29., szombat

új család

Sziasztok, most csak egy gyors jelentést írok, hátha valaki aggódna :)
Szóval tegnap sikeresen megérkeztem a következő fogadócsaládomhoz. Az előző családtól könnyes búcsút vettem, a fogadóanyukám olyan aranyos volt, már 2 napja sírt, mert elmegyek. Nagyon megszerettem őket, meg ők is engem. De hát még hosszú az év, tudod velük találkozni. A mostani fogadócsaládomhoz, az őrangyalom hozott el. Majd egy kis beszélgetés után kipakoltam a szobámban. Ágy itt sincsen :P. De egyébként minden kényelmes. A fogadóanyuka sminktermékeket árul, a fogadóapuka meg rendőr. A fogadótesóm, pedig dolgozik, valamint főiskolán tanul. Tavaly körbejárta a földet, a kis mákos.. :D Ma elmentünk az anyukával megvenni, a havi bérletem, meg körbemutogatta a várost. Délután majd csinálok nekik kókuszgolyót. :)
Egyenlőre ennyit tudok csak mondani.

2011. október 24., hétfő

halloween party

Sziasztok!

Egyre jobban érzem itt magamat, egyre könnyebben, és egyre több mindent értek meg japánul, így aztán barátokat is könnyebben szerzek. Pl megismerkedtem a hétvégén egy egyetemista lánnyal, aki Ebetsuban lakik ( következő város ahol lakni fogok), remélem majd néha találkozunk. :)
A hétvégén nagyon jól sikerült. Pénteken elmentünk Sapporoba egy álltalános iskolába, hogy játszunk diákokkal. Mikor oda érténk nagy "meglepetés" fogadott minket, úgyanis kiderült, hogy szellemileg sérült diákokkal játszanunk. Egy kicsit zavarba is jött mindenki, de perceken belül feloldódtunk, és örömmel játszottunk velük. Tényleg élveztem a velük töltött perceket, és jól esik, hogy jókedve deríthettem őket, remélem még vissza megyünk oda. :)
Az iskola után Ines (portugál lány ) és én, elmentünk egy "templomhoz" ami hatalmas erdős területen helyezkedik el. A neve Hokkaido Jingu. Gyönyörű volt, minden piros, sárga,zöld barna árnyalatban pompázott. Minden nagyon békés volt, el is felejtkeztünk róla, hogy egy dübörgő város kellős közepén vagyunk.
Ott eltöltöttünk pár órát, ettünk egy kis japán édességet, majd hazafele elmentünk Sapporo egyik legnagyobb 100 yenes boltjába. Én vettem, magamnak írószereket, valamint süteményeket a csapattársaimnak, mivel megleptek engem egy sportcipővel. Egyébként nagyon szeretem őket, és az edzőnket is. Remélem ők is hasonlóan éreznek. :)
Szombaton elmentünk délelőtt Sora baseball meccsére, ahol sajnos vesztettek, de nagyon izgalmas meccs volt. Utána elmentem edzésre, majd este a fogadócsaládom barátai , valamint pár baseball játékossal együtt megünnepeltünk, hogy vége az idei szezonnak, és jól teljesítettek. Jól éreztem magam, mindenkivel jókat beszélgettem.
Vasárnap pedig a Halloween party következett. Kisebb eltévedés után, megérkeztem a rendezvény helyszínére, ahol rengetek külföldi volt. Mindenki nagyon kedves volt, és természetesen nyitottak. Ott ismerkedtem meg pár egyetemistával, ők is önkéntesen voltak, valamint egy japán tradicionális táncot mutattak be. jókat beszélgettünk. Remélem még találkozni fogunk. A szabadidőnk alatt, lehetőségünk adódott felpróbálni egy kimonot. Nekem nem adatott meg az a lehetőség hogy kiválasszak egy kimonot, ugyanis túl magas voltam, és csak egy nagy kimono volt. Szerencsére gyönyörű volt.Valamint beültünk egy teaceremóniára.(sajnos nem vihettem be a fényképező gépem ) Nem éppen a legfinomabb tea volt, de nagyon érdekes volt látni , hogyan készítik el, a tradicionális zöld teát. Majd a néni aki beöltöztetett kimonoba, megengedte (meglepett ) hogy felpróbáljak egy esküvői kimonot is. Olyan gyönyörűek voltak. :)Utána pedig két barátnőmmel elmentem, purikurát (képkészítő minden féle efektussal ellátva ) meg sütizni :)
Ez volt a hétvégém. Ezen a héten van az iskolai kirándulás (mindenki külfödre megy- aki megengedheti magának ) Mi nem tudtunk csatlakozni, így az iskolába fogunk tanulni, filmet nézni, valamint két nap kirándulni fogunk. Egyik nap egy állatkertbe látogatunk el, másik nap pedig a Hokkaido egyetemre. Nem tudom miért, de itt mindenki szeret egyetemeket látogatni.
Minden napom csodálatos, nagyon jól érzem magam. A portugál lány viszont pont ellentétesen érez, ő úgy érzi, hogy senkit sem érdeklünk ( természetesen ez nem igaz, csak szimplán megszoktak minket az iskolában, és nem látnak minket sztároknak ). Egyébként ő nem nagyon tanulja a nyelvet, de hát az ő dolga. Egyébként renden mindenkivel. :)
Mára ennyit, képek:

Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox
Free slideshow created with Smilebox

2011. október 6., csütörtök

jelentés ..

Tudom tudom nagyon rég írtam a blogomba, de annyira nincsen időm semmire!
Minden nap 6:40kor kelek, aztán futok a vonatra, majd buszra. Végig ülök 6 órát, majd utána megyek a clubba. 7 órakor elindulok haza, 8:15kor megérkezem, vacsorázok majd tanulok. Nincs időm semmire, és sehova sem járok... Az időm 90%át a suliban töltöm.
Egyébként a suli jól megy, most már inkább a japán nyelvet használom, mintsem az angolt.
Múlt hét pénteken szorosabb kapcsolatba kerültem az osztálytársaimmal, amikor is megrendezték a sportfesztivált. Teljesen más volt mindenki aznap. Általában az osztályteremben, mindenki csak alszik. Egyedül esznek, alig beszélgetnek, elég unalmasak tudnak lenni.. De a sportnapon teljesen kifordultak önmagukból, iszonyatosan jó fejek. A sport fesztivált egyébként megnyertük, úgyhogy egy nagy doboz csoki csomagot nyertünk. Jól fel is faltuk még aznap. :)
Múlt héten pedig, jelentkeztem a japán nyelvizsgára (kötelező letennem az alapfokút ).

Ez a hónap nagyon zsúfolt lesz. 20.-án megyek angol nyelvtanfolyamra, ahol besegítek az egyik tanárnak. 10 éves gyerekeket oktat. Azt szeretné ha bemutatnám nekik az országomat, játszanék velük stb.
23.-án Halloween party lesz, ahol önkéntes leszek, valamint panda jelmezbe bújok. Remélem jó lesz.
26-án lány gimnáziumba megyek, ahol előadást KELL tartanom a női egyenjogúságról. (tudjátok mekkora kedvem van hozzá... nem szeretem az ilyen témákat, dehát majd valamit csak kitalálok)
29.-én pedig elköltözöm :( Ezt a napot, valahogy úgy át ugranám....
Egyébként minden rendben velem, élvezem a napjaim minden egyes percét.Megpróbálok majd sűrűbben jelentkezni ezentúl.

Üdv, Alíz