újév

Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!

Emlékeztek arra mikor gyerekkorotokban a legjobb barátotoknál aludtatok és megbeszéltétek, hogy egész éjjel fent maradtok? Az első egy két óra remekül eltelt, aztán utána már csak szenvedés folyt, nem igaz? Amikor már a szemetek majd le ragad, de még mindig küszködtök a fent maradással, csak hogy elmondhassátok, igen mi megcsináltuk. Aztán másnap rájöttök, hogy mekkora butaság volt, hiszen egész nap fáradtak voltatok, és nem volt energiátok semmihez..

Íj módon telt az én szilveszterem. Én szeretem a japánokat, dehogy még egy szilvesztert nem szeretnék itt eltölteni az is biztos...
kb 7 órakor összegyűlt a család, bekapcsoltuk a tv-t, és elkezdtünk enni. A tv-ben egy 4 órás komédia show-t kezdtünk el nézni. Ami az elején nagyon viccesnek tűnt.
Körülbelül, 9 óra fele ettünk egy úgy nevezett Soba-t, ami speciális japán tészta. Mindenki újévkor ezt fogyasztja, mivel tésztája hosszú, így a hosszú életet szimbolizálja.
Majd 10 óra fele a fogadóanyukám elment lefeküdni. Így már csak 3an folytattunk a komédia show nézését. Ennek a programnak az volt a lényege, hogy 5 vállalkozó szellemű japán hírességet kellett megnevettetni. És ha azok elnevették magukat, egy gumibottal rácsaptak a fenekükre, amolyan megtorlás gyanánt- mivel elröhögték magukat.
Már 11 óra fele azt hittem kifolyik az agyam a sok ökörségtől. A fogadócsalád jól szórakozott rajta- de nekem egyáltalán nem tűnt viccesnek, hogy egy két ember fogta magát, és 3vödörnyi meleg viaszt magára öntött. Persze nem minden vicc volt ilyen, de a fele ilyesmikből állt.
http://www.youtube.com/watch?v=jAwwW_Pj6Mg - egyébként ez így egyedül viccesnek mondható na de 4 órán keresztül !!! :OOOO
Aztán mikor 12-öt ütött az óra, azt hittem, hogy lesz valamiféle visszaszámlálás a tv-ben, vagy tűzijáték, vagy legalább egy pohár (gyerek)pezsgővel koccintunk. De nem történt SEMMI. Mindenki nézte tovább az újévi műsort.
Így aztán én sem láttam értelmét annak hogy fent maradjak, így elmentem aludni.
Ezzel véget ért az én szilveszterem...
Ha hazaérek az biztos hogy tartok egy utószilvesztert, nem érdekel hogy éppen július köze lesz.

Tokyo

Szóval 2011.dec. 17-18-án Tokyoban voltam! Ugyanis nemsokra véget ér, a féléves diákok programja ( februárban ) és a Japán AFS ezzel a kis ajándékkal lepett meg minket, diákokat. Bár igaz hogy jómagam valamint Ines és Stephan ( izlandi fiú ) egy évre jöttünk, de szerencsénkre mi is elmehettünk.
Két választási lehetőségünk volt- Disneyland és Asakusa/Akihabara. Én a második lehetőséget választottam.
Asakusa híres a tradicionális épületeiről- amit én imádok - Akihabara pedig az Otakukról. Na de kik is azok az otaku- k?

"Az otaku a digitális világ gyermeke. Tizen-huszonéves fiatalok, akik kerülik a fizikai kapcsolatokat, imádják a tévét, a számítógépet és a telekommunikációt. Szintetikus sztárok rajongói, videojátékokat és képregényeket gyûjtenek, egész nap a számítógép-hálózatokon lógnak, és apróbb trükköket eszelnek ki. Médiabirodalmak alapozódnak a vásárlóerejükre, nagy cégek lesik a trendeket, és PR-gépezetek diktálják a divatot. A tizenévesek rajongótáborokra oszlanak, saját tévémûsoraik, tévécsatornáik, számítógép-hálózataik, magazinjaik vannak, szüleikkel élnek, egyedül, de nem magányosan. E szubkultúra ôshazája a csúcstechnológiát a mindennapi életben leginkább alkalmazó Japán, ahol 350 000 fôre becsülik az interaktív junkie-k táborát. Underground, de mélységesen fogyasztói szemléletet áraszt; az otaku a futószalagon elôállított szintetikus szemét lelkes fogyasztója, és ideális munkaerô egyben.Az elsô médiaagymosott generáció." - Azt hiszem ez egy tökéletes elemzés.
Bár én ezért a világért egyáltalán nem rajongok, de azért elvoltam. :)
Na de kezdjük az elejéről.
Sapporoból 9kor indunk a repülőnk, szóval én aznap 5órakor keltem, hogy időben a reptérre érjek, ahol találkoztam a többi Sapporoi diákkal. Természetesen Francisco ( columbia fiú ) elfelejtette elhozni a repjegyet, amin senki nem csodálkozott. Tudni kell róla, hogy mindig mindent elfelejt. :D Így aztán a fogadóanyukája hozta el neki a jegyét- az utolsó másodpercekben. Szerencséje volt...:P
A repülőn talán a két legidegesítőbb lány mellé kerültem. Nincs velük igazából semmi gondom ,míg meg nem próbálnak idegesítő japán lányá válni- tudjátok akik minden másodpercben nyávognak valamiért, és azt ordibálják hogy de cuuuuuuuuuuuuuuuuuuukíííííííííííííííííííí.
A landolásunk után, egy kisebb hotelba mentünk, ahol 3 órás előadás kezdődött a fél éves diákok számára. A végére már mindenki agyon unta magát. Ezután elfoglaltuk a szobánkat, majd meg is vacsoráztunk. Páran a vacsi után összegyűltünk beszélgetni stb.- chips és csoki társaságában. :D
( Azt hiszem aznap csokimérgezést is kaptam :D:D )Összesen ennyi örtént az első nap. Másnap reggel szintén korán keltünk 6 órakor. Megreggeliztünk majd tovább álltunk ,a korábban említett település felé.
Asakusat nagyon szépnek találtam. Akihabaraban meg elnézegettem a hatalmas épületeket, és a sürgő forgó, néha igen furcsának mondható japán embereket :).
Egyébként az idő, sapporohoz képest hihetetlenül jó volt. Furcsa volt csak egy szál hosszú-ujjú pulcsiban lenni, és nem tántorogni a térdig érő hóban.
De most jöjjenek a képet, hiszem azok minden szónál többet mondanak el .

Create a free picture slideshow

túl a teszten

Egy kis információ a japán tesztekről:

Vasárnap 12:15kor már bent ültem a teremben, és szorongva vártam a vizsga kezdetét.
A japánoktól várhatóan, másodpercre pontosan, 12:30kor megkezdték a vizsgáztatást. 15 perc csak a szabályok ismertetésével ment el!
Az asztalunkon csak is kizárólag ceruza lehetett, valamint radír és faragó. A radír védőpapírját is el kellett távolítani, hogy véletlenül se merüljön fel a puskázás gyanúja. A legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy nem írhattunk tollal, hanem csak is ceruzával jelölhettük meg a megfelelő választ. A megjelölést illetően, az X, a karikázás és egyéb otthon ismert módszer, nem megfelelő. Itt bizony satírozni kell. A vizsga legnagyobb része azzal ment el, hogy satírozgassam a válaszaimat.
Valamint itt vannak sárga és piros lap is. Ugyan az az eljárás mint a fociban. 2 sárga lap után ( figyelmeztetés ) megkapod a piros lapot. ( kitiltás ) Én szerencsésen nem kaptam egyet sem. :D
Maga a teszt legkönnyebb része a listening volt, a legnehezebb pedig a nyelvtan. De ezzel szerintem mindenki így van. Volt még egy kanji része is a tesztnek, az is jól sikerült szerintem. Egyedül a nyelvtannal gyűlt meg a gondom. Nem érzek semmi különösebbet, remélhetőleg sikerült. Azonban magát az eredményt csak februárban tudom meg.Addig pedig megőszülök.

Hétfőn, pedig leesett egy nagyobb mennyiségű hó, valamint, egész nap heves hófúvás volt, úgyhogy a közlekedés reggel megállt. Így az iskola hószünetet tartott. Persze ennek a japán diákok, hihetetlenül örültek, hiszen rájuk (megint ) egy hetes dolgozat írás várt. Így kaptak + 1 napot tanulni.
Mi nekünk, cserediákoknak nem kell megírnunk ezeket a teszteket, így csak 3 óránk van egy nap, de így is 1-2 óra fele érek haza.
Viszont nemsokára téli szünet. Amikor is a fogadócsaláddal megyek Hakodate-ba, karácsonyozni, már nagyon várom.
Valamint, 17-18.án pedig Tokyoba megyek. Ugyanis orientációnk lesz, és egy kisebb kirándulásunk. Már nagyooon várom.

Ezek után, január közepe fele, ismét elkezdődik a suli. Majd február végén egy hónapos szünet vár ránk. Márciusban pedig végzősök között fogok majd tanulni. Harmad éves leszek :) .Ez jó sok mókával jár, például, elkezdek majd Franciául tanulni. Ugyanis a végzősöknek kötelező még egy nyelvet választani. Választási lehetőség : Francia, kínai. Így én a franciát választottam. :)

Valamint, lesz Kabuki órám. Na de mi is az a Kabuki???!

A kabuki három fő japán színházi műfaj egyike (bunraku, nó). Legnépszerűbb „polgári” színház az Edo-kor (1600–1867) óta. Stilizált, részletesen megszabott s kötelező hagyományokra épülő (artisztikus, de sokszor artistaügyességet kívánó) mozgásformák jellemzik, amelyeket ugyanúgy katának neveznek, mint a harcművészetekben: küzdelem (tate), drámai kivonulás (roppó), látványos pózok (mie), némajelenetek (dammari). Válfajai témák szerint a vad (aragoto), a történelmi (dzsidaimono), a hétköznapi (szevamono) és a táncos (soszagoto) darabok.

Itt pedig láthattok pár hagyományos Kabuki sminket. -->

http://www.glopac.org/Jparc/CosMask/kumadori.html



Hóóóó :)

A japánoknak már térdig érő hó van, a közlekedés pedig életveszélyes, az utak csúszósak !

Innen bentről a jó melegből olyan szép látvány :
Itt még a hólapátolás is móka, ezzel a speckó lapátolóval. Mire hazaérek nagyobb lesz a karom mint egy bodybuilder-nek :P

Rovid jelentes

Sziasztok!

Jo regen irtam mar tudom, de mostanaban eleg elfoglalt vagyok, nem nagyon van idom irni. Jelenleg is az iskolabol irok, mert otthon nincsen idom a blogot frissiteni.
Szoval jovoheten megyek nyelvvizsgazni..gondolhatjatok hogy be vagyok tojva. Termeszetesen rengeteget gyakorlok, es a japan tanarunk se kimel minket. pl a hetvegere kaptunk egy 17 oldalas hazi feladatot, jol meg is szenvedtem vele, egy csomo kifejezest nem tudtam, ugyhogy jol felhuztam az agyamat rajta. Kesobb　kiderult hogy a tanarunk egyel nehezebb feladatsort　adott nekunk, mint amire egyebkent menni fogunk, ezert is sem tudtunk sok mindent belolle.. De azt a szintet is sikeresen megcsinaltam, szoval most kicsit megnyugodtam.
Decemberben, megyunk majd egy buszos kirandulasra az afsel ( valamilyen hegyre.. :DD) majd megunk Tokyoba!!!!!!! Mar alig varom. Majd a fogadocsaladdal egyutt, ellatogatunk Hakodateba ahol ay osok laknak. :)
Mar alig varom.　Elegge faradt vagyok mostanaban, mar alig varom h tul legyek a vizsgan, es kitorjon a teli szunet.
Egyebkent itt mar havazik, most bokaig ero ho van itt. Hideg van, de termeszetesen az iskolaba,szoknyaban kell jarni. Azt hiszem miutan hazatertem, egy darabig nem fogok szoknyat viselni... :DDD
Majd egz het mulva varhatoan irok egy kisebb osszefogalot, a nyelvizsgarol, addig is sziasztok...

képek

Ezen a héten alig történt valami, az első és másod éves diákok elmentek osztálykirándulásra, úgyhogy alig pár ember maradt az iskolában. Olyan unalmas volt ez a hét, az össze barátom kirándult/kirándul, nem tudok mit csinálni. Egy nap elmentünk a japán tanárunkkal állatkertbe, a többi napon meg tanulnunk kellett... T.T UNALOOOM. Az állatkert egyébként jó volt, bár szerintem a pesti állatkert szebb és gondozottabb, na meg nagyobb is. Az én kedvenc részlegem a hüllőház volt :)
Az új család egyébként rendben van, de a régi családom nagyon nagyon hiányzik :( ...
Egyébként, itt mindenki egészségesen étkezik, reggelire általában egy egész tál salátát eszek meg tojást vagy ilyesmit.Ebédre obentot ( uzsonnás dobozt ) viszek az iskolába, vacsorára meg rizst eszünk vagy ilyesmit. Az édességeket egyáltalán nem szeretik, úgyhogy a kókuszgolyóból is van még, pedig nem csináltam sokat .. O.o
Egyébként itt is szeretek lenni, csak még hozzá kell szoknom a változásokhoz, ami nem megy egyik napról a másikra...:)

Tegnap elmentem a régi családommal,a kolumbiai fiúval meg a családjával, mini golfozni,ebédelni, délután egy tradicionális városba (múzeumba)látogattunk el, majd együtt vacsoráztunk. Olyaan jóóó volt :):)
Nem nagyon tudok mit mondani, inkább képeket mutogatok.
Szóval állatkert:

Photo slideshow generated with Smilebox

Ebetsu: (új lakóhelyem )

A picture slideshow by Smilebox

Slideshow generated with Smilebox

új család

Sziasztok, most csak egy gyors jelentést írok, hátha valaki aggódna :)
Szóval tegnap sikeresen megérkeztem a következő fogadócsaládomhoz. Az előző családtól könnyes búcsút vettem, a fogadóanyukám olyan aranyos volt, már 2 napja sírt, mert elmegyek. Nagyon megszerettem őket, meg ők is engem. De hát még hosszú az év, tudod velük találkozni. A mostani fogadócsaládomhoz, az őrangyalom hozott el. Majd egy kis beszélgetés után kipakoltam a szobámban. Ágy itt sincsen :P. De egyébként minden kényelmes. A fogadóanyuka sminktermékeket árul, a fogadóapuka meg rendőr. A fogadótesóm, pedig dolgozik, valamint főiskolán tanul. Tavaly körbejárta a földet, a kis mákos.. :D Ma elmentünk az anyukával megvenni, a havi bérletem, meg körbemutogatta a várost. Délután majd csinálok nekik kókuszgolyót. :)
Egyenlőre ennyit tudok csak mondani.

halloween party

Sziasztok!

Egyre jobban érzem itt magamat, egyre könnyebben, és egyre több mindent értek meg japánul, így aztán barátokat is könnyebben szerzek. Pl megismerkedtem a hétvégén egy egyetemista lánnyal, aki Ebetsuban lakik ( következő város ahol lakni fogok), remélem majd néha találkozunk. :)
A hétvégén nagyon jól sikerült. Pénteken elmentünk Sapporoba egy álltalános iskolába, hogy játszunk diákokkal. Mikor oda érténk nagy "meglepetés" fogadott minket, úgyanis kiderült, hogy szellemileg sérült diákokkal játszanunk. Egy kicsit zavarba is jött mindenki, de perceken belül feloldódtunk, és örömmel játszottunk velük. Tényleg élveztem a velük töltött perceket, és jól esik, hogy jókedve deríthettem őket, remélem még vissza megyünk oda. :)
Az iskola után Ines (portugál lány ) és én, elmentünk egy "templomhoz" ami hatalmas erdős területen helyezkedik el. A neve Hokkaido Jingu. Gyönyörű volt, minden piros, sárga,zöld barna árnyalatban pompázott. Minden nagyon békés volt, el is felejtkeztünk róla, hogy egy dübörgő város kellős közepén vagyunk.
Ott eltöltöttünk pár órát, ettünk egy kis japán édességet, majd hazafele elmentünk Sapporo egyik legnagyobb 100 yenes boltjába. Én vettem, magamnak írószereket, valamint süteményeket a csapattársaimnak, mivel megleptek engem egy sportcipővel. Egyébként nagyon szeretem őket, és az edzőnket is. Remélem ők is hasonlóan éreznek. :)
Szombaton elmentünk délelőtt Sora baseball meccsére, ahol sajnos vesztettek, de nagyon izgalmas meccs volt. Utána elmentem edzésre, majd este a fogadócsaládom barátai , valamint pár baseball játékossal együtt megünnepeltünk, hogy vége az idei szezonnak, és jól teljesítettek. Jól éreztem magam, mindenkivel jókat beszélgettem.
Vasárnap pedig a Halloween party következett. Kisebb eltévedés után, megérkeztem a rendezvény helyszínére, ahol rengetek külföldi volt. Mindenki nagyon kedves volt, és természetesen nyitottak. Ott ismerkedtem meg pár egyetemistával, ők is önkéntesen voltak, valamint egy japán tradicionális táncot mutattak be. jókat beszélgettünk. Remélem még találkozni fogunk. A szabadidőnk alatt, lehetőségünk adódott felpróbálni egy kimonot. Nekem nem adatott meg az a lehetőség hogy kiválasszak egy kimonot, ugyanis túl magas voltam, és csak egy nagy kimono volt. Szerencsére gyönyörű volt.Valamint beültünk egy teaceremóniára.(sajnos nem vihettem be a fényképező gépem ) Nem éppen a legfinomabb tea volt, de nagyon érdekes volt látni , hogyan készítik el, a tradicionális zöld teát. Majd a néni aki beöltöztetett kimonoba, megengedte (meglepett ) hogy felpróbáljak egy esküvői kimonot is. Olyan gyönyörűek voltak. :)Utána pedig két barátnőmmel elmentem, purikurát (képkészítő minden féle efektussal ellátva ) meg sütizni :)
Ez volt a hétvégém. Ezen a héten van az iskolai kirándulás (mindenki külfödre megy- aki megengedheti magának ) Mi nem tudtunk csatlakozni, így az iskolába fogunk tanulni, filmet nézni, valamint két nap kirándulni fogunk. Egyik nap egy állatkertbe látogatunk el, másik nap pedig a Hokkaido egyetemre. Nem tudom miért, de itt mindenki szeret egyetemeket látogatni.
Minden napom csodálatos, nagyon jól érzem magam. A portugál lány viszont pont ellentétesen érez, ő úgy érzi, hogy senkit sem érdeklünk ( természetesen ez nem igaz, csak szimplán megszoktak minket az iskolában, és nem látnak minket sztároknak ). Egyébként ő nem nagyon tanulja a nyelvet, de hát az ő dolga. Egyébként renden mindenkivel. :)
Mára ennyit, képek:

Free slideshow created with Smilebox

jelentés ..

Tudom tudom nagyon rég írtam a blogomba, de annyira nincsen időm semmire!
Minden nap 6:40kor kelek, aztán futok a vonatra, majd buszra. Végig ülök 6 órát, majd utána megyek a clubba. 7 órakor elindulok haza, 8:15kor megérkezem, vacsorázok majd tanulok. Nincs időm semmire, és sehova sem járok... Az időm 90%át a suliban töltöm.
Egyébként a suli jól megy, most már inkább a japán nyelvet használom, mintsem az angolt.
Múlt hét pénteken szorosabb kapcsolatba kerültem az osztálytársaimmal, amikor is megrendezték a sportfesztivált. Teljesen más volt mindenki aznap. Általában az osztályteremben, mindenki csak alszik. Egyedül esznek, alig beszélgetnek, elég unalmasak tudnak lenni.. De a sportnapon teljesen kifordultak önmagukból, iszonyatosan jó fejek. A sport fesztivált egyébként megnyertük, úgyhogy egy nagy doboz csoki csomagot nyertünk. Jól fel is faltuk még aznap. :)
Múlt héten pedig, jelentkeztem a japán nyelvizsgára (kötelező letennem az alapfokút ).

Ez a hónap nagyon zsúfolt lesz. 20.-án megyek angol nyelvtanfolyamra, ahol besegítek az egyik tanárnak. 10 éves gyerekeket oktat. Azt szeretné ha bemutatnám nekik az országomat, játszanék velük stb.
23.-án Halloween party lesz, ahol önkéntes leszek, valamint panda jelmezbe bújok. Remélem jó lesz.
26-án lány gimnáziumba megyek, ahol előadást KELL tartanom a női egyenjogúságról. (tudjátok mekkora kedvem van hozzá... nem szeretem az ilyen témákat, dehát majd valamit csak kitalálok)
29.-én pedig elköltözöm :( Ezt a napot, valahogy úgy át ugranám....
Egyébként minden rendben velem, élvezem a napjaim minden egyes percét.Megpróbálok majd sűrűbben jelentkezni ezentúl.

Üdv, Alíz

suli, fogadócsalád, matsuri, karaoke, szülinap

Az elmúlt napokban, az iskolánkban, a diákok tesztet írtak egész héten. Összesen 7 tantárgyból. Minden évben megismétlik ezt. Ehhez képest talán az érettségi piskótának tűnik (bár igaz , ott 4 évnyi anyagot kérdeznek ki.. ).Nekem mindössze 3 órám volt, így hazaérhettem volna minden nap kb fél2 fele, de mindig közbe jött valami amikor aztán rohangálnom kellett. Legnagyobb problémám jelenleg , hogy a bánkártyám nem működik, csak a városi bankban ( sapporoban) és 3kor zárnak- na most én az iskolában 4kor végzek, úgyhogy esélyem sincs kivenni pénzt a bankból.
A legegyszerűbb megoldás, hogy csináltatok egy japán bankártyát- ami szintén nem olyan könnyű, mivel várnom kell a külföldi kártyámra- vagy mi a szöszre ( "Alien Card" ) - és aztán csináltathatok egy japán kártyát (Y) Fenomenális.
Valamint az elmúlt napokban voltam a Sapporoi welcome partyn, az AFSel, ahol véletlenül szóba került a következő fogadócsaládom... HOGY MI ?? KÖVETKEZŐ FOGADÓCSALÁD? - ez volt az első reakcióm. Egész véletlenül elfelejtették még otthon közölni, hogy ez a család bizony csak 2 hónapra tud fogadni, és utána költöznöm kell- hogy én hogy utálok pakolni ˇˇ -
Kértem hogy adjanak valami infót a következő fogadócsaládomról, azonban a japánok azt mondták, hogy most még nem lehet- mert hogy élveznem kell ezt a családot ...WTF ?! - Csak annyit tudok, hogy 3an vannak, anyuka, apuka és egy idősebb fiú. Állítólag, nagyon aktívak és nyitottak. Ebetsuban élnek, ami egy város ( jupiii ) ennek nagyon örülök. Egyébként Toyohoro előtt van. Remélem hamarosan kapok valami információt, mivel kövi hónap végén indulok...

Majd pénteken pár barátnőmmel, suli után elmentünk egy Karaoke bárba. 2 órát töltöttünk ott. Egyébként "kibérelni" a termet nem drága 1 óra 100 yen ( 280ft ) de az ital viszont 300 yen, és az ember bizony éneklés közben eléggé meg tud szomjazni. A kornyikálás után pedig tovább álltunk egy Matsuriba ( kb itthon búcsú , csak jobb ) ahol rengetek kaját felfaltunk, főleg édességet. Rendszerint a matsurik kisebb szentélyeknél szoktak lenni. Nagyon jól éreztem magam, a lányokkal. Alig várom már a következő alkalmat.

Másnap pedig megünnepeltük a fogadótestvérem, és a saját szülinapomat. Hatalmas vacsora volt, sushi, pizza, rizs, halak, hús, tészta, és természetesen sütemények, és 2 torta várt minket. Soranak adtam 2 db manga-t ( japán képregény ) és egy magyarországi polót. Én pedig kaptam egy Yukata-t ( pamutvászon anyagú, tradicionális japán öltözék ( hasonlít a kimonohoz csak nem annyi rétegből áll ) ). Nagyon örültem neki!
Azóta pedig semmi érdekfeszítő nem történt, minden nap járok iskolába, utána pedig edzésem van. Imádok röplabdázni, és nagyon bírom a csapattársaimat, mindenki nagyon kedves és vicces! A tanár pedig örül hogy csatlakoztam hozzájuk. Egyetlen gondom, hogy 2x egy héten 20 percet futunk . Kicsinálnak engem :D Sose voltam jó hosszútávú futó. Egyedül csütörtökön nincs edzésem egyébként.

A héten voltam Gamar Jobat előadáson ( japán komikusok ) nagyon híresek itt japánban. Nekem nagyon tetszett. http://www.youtube.com/watch?v=hWDXlsPQkYU Egy videó róluk!

Mára ennyi lenne, remélhetőleg legközelebb már a fogadócsaládról is tudok mondani valamit.

Képek:

( matsuri )


















































( karaoke bár egy része )



















Szülinap:
(Sajnos a kajákról nem sikerült képet csinálnom:( )

Otaru és mi egyéb

Ma kedd van, vasárnap óta esik az eső, elég lehangoló tud lenni. A tájfun szerencsére nem jön Hokkaidora, azonban a nagy esőzések miatt, megduzzadtak a folyók, és néhol riadót rendeltek el, kisebb probléma, hogy valahol leállították a tömegközlekedést. De úgy néz ki , hogy pár napon belül ez az állapot is megszűnik. Egyébként itt Toyohoron minden rendben van.
Ugorjunk egy kicsit visszább az időben, egész pontosan vasárnapra.
A columbiai fiú családja, és én elmentünk Otaruba. Otaru nagy túrista látványosság. Csinálhattunk üvegégszert magunknak, megnézhettük a tengert, és felmentünk egy hatalmas hegyre ahol a kilátás gyönyörű volt. Töltök fel képeket, azt hiszem az többet mond minden szónál.

Ettünk dangot ( japán édesség .. nagyon finom!! ) steaket, és zöld teás fagyit. Egyébként japánban a kaja iszonyatosan jó, és egészséges. Minden étkezésnél rizst eszünk ( reggelire néha pirítóst ) és zöldséget, és húst, halat. Sokan azt hiszik , hogy a japánok csak halat esznek, én pl tegnap ettem először. A leveseket itt se szeretem különösebben, de azt hiszem ez nem meglepő. :D
Hétfőn az iskolában , kanji tesztet kellett írnom, ami egész jól sikerült, 83%os lett. Lehetett volna jobb is... iparkodom nagyon, de néha már a tankönyveim felett alszom el... :)
Az osztálytársaim aranyosak, de azt hiszem több barátom van más osztályokból. Most mindenki az iskolában halálra tanulja magát, mert a következő héten tesztet írnak ( minden egyes nap ). Ez a teszt náluk olyan mint otthon az érettségi, csak annyi a különbség, hogy ők minden évben megírják.
Egyébként az osztálytársaim 30%a alszik a tanórák alatt, és a tanárokat nem izgatja. Abszurdnak tartom hogy a gyerek nem ihat a tanóra alatt, de az alvás rendben van. Valamint nem viselhetünk fülbevalót, de karkötőt igen. ( hol van a logika.?? :D ) Minden esetre nagyon sok lány, -többek között én is,- átlátszó fülbevalót hordanak.

Majd a mindennapi életemről is töltök fel képeket, csak egyenlőre a heves esőzés miatt nem igen lehetséges.
De itt egy kép a Toyohoroi vonat állomásról ( egyébként ez nagyon pici )





















Így néznek ki kívülről a vonatok, belülről pedig úgy képzeljétek el mint a metrókat.
A vonaton nem illik beszélni, szóval mindenki olvas, tanul, zenét hallgat vagy éppen alszik.
Sehol máshol nincsen a világon szerintem ennyi alvó ember mint japánban. Ha van 10 perc szabadidejük nap közben, azt tuti hogy alvással töltik. Bármikor bárhol képesek elaludni.





















Otaru:















híres kanális



Kilátás a hegyről:



Szentély- nem tudok róla én se többet- :D




ez a maszkos lény ( ha jól értelmeztem ) a hegy egyik védő szelleme.




Nyaklánc készítése: Először is fel kellett hevítenünk egy üvegszálat, ami aztán nyúlósá, formázhatóvá vált. Üveggömböt formáztunk belőle, majd egy másik üvegszál segítségével, fehér pontokat raktunk az üveggömbre. Ennyi volt az egész, 2 órát kellett várni a kihűlésere, megszilárdulására.

fogadócsalád,iskola,itteni élet :)

Minnasan konnichiwa! :):)

Hogy vagytok, remélem Magyarországon minden oké. Itt teljes nyugalom van.
Az elmúlt napokban sok minden történt. Először is megírtam a tesztet a suliban, ami jól sikerült. Az osztálytársaim jó fejek, csak még kommunikációs problémáink vannak. Azaz ők nem beszélnek angolul ( vagy nem mernek) én pedig gügyögök Japánul egyenlőre. Vannak nálam magasabb fiúk :). Az első napokban az összes fiú felkeresett, hogy megismerjen, és chekkolja a magasságom :)A lányok mindig az ismételgették hogy "kawaii". Fő szenzáció itt külföldinek lenni. Mintha stár lennék. Néha már nagyon zavaró, bemegyek egy boltba, és mindenki engem bámul, tényleg mindenki. De általában jó értelemben. Néhányan óvakodnak tőlem, és pl a vonaton nem ülnek le mellém, mert hát a "gaijin" nem is ember, ugyebár.
A lány akivel közös iskolába járok aranyos lenne, ha nem nézné az embereket hülyének. Aki nem beszél angolul, vagy nem az ő szintjén tud, az hülye. ( Alex, Rita tudjátok a "menő" bunkó csapatból az orientáción )
Nem tudom egyenlőre melyik klubba lépjek be, olyan sok van! Érdekelne a Kendo, Kyudo és a röplabda. Azt hiszem az utóbbi lenne számomra a legkedvezőbb, úgyhogy hétfőn meg is teszem a lépesek az ügy érdekében.
Nagyon élvezem az iskolát amúgy, főleg a japán órákat. Kitaláltam egy gyors kanji tanulós módszert.
Az iskola itt teljesen máshogy működik. 8:55kor kezdődik a tanóra, de 8:30ra bent kell lenned a tanteremben. Bejön az osztályfőnököd, elmondja a napi híreket, és utánna 8:45től 10 percig olvasnod kell:O. Aztán kezdődik meg az aktuális tanórád. 50 perces egy tanóra, majd 10 perces egy szünet. Az ebéd idő azt hiszem 30, vagy 45 perces. Minden nap 6 órám van, fél4 fele végzek, mire hazaérek van vagy 5 óra. Ha belépek egy klubba jó későn fogok hazajönni.

Pénteken elmentem a Columbiai ( későbbiekben már csak Pacho ) házába, egy kicsit beszélgetni, leadni a felszedett feszültséget. :) Az ő szülei akkora arcok. A házukban falmászófal van, tudsz kötelet mászni, függőágyak. Tiszta hippik, ááá. Egy egész falnyi Mangájuk van ( japán képregény) és tényleg bármiről tudsz velük beszélni. Pacho nagyon jó fej , kár hogy csak 6 hónapig marad :(.

Szombaton, pedig megnéztem Sora baseball meccsét. Életem első baseball meccse. Egész jó volt, a leg alapvetőbb szabályokat megértettem, de sok mindenre kell még rájönnöm. Hazajöttünk, és egy kis pihenés után, elindultunk egy Running Sushiba ( Egy futószalagon járnak körbe körbe a sushi fajták, és csak a végén kell fizetned. Egész olcsónak mondható. ) Nagyooon finom volt minden!. Miután degeszre ettük magunkat, tovább álltunk bevásárolni, ugyanis palacsintát csináltam vasárnap , meg vettem pár finomságot magamnak ( már nem bírtam édesség nélkül. Itt alig esznek valami édességet. Én pedig édesszájú vagyok :D ). A palacsinta ízlett mindenkinek. Kérték hogy csináljak még. :) Valamint, vasárnap szintén elmentem Sora baseball meccsére. Nagyon ügyes a Toyohoroi csapat, állandóan nyernek. (A képen a szobám kis töredékét láthatjátok ( Am meg az egyetlen bútordarabot :D ) )


Kaiten sushi:















Baseball:

hát nem cukik? :D Az állóképen, Sora.(f.öcsém)


( a szitakötő, csak magam miatt... Mellesleg Japánban, vagyis itt Hokkaidon, rengeteg a szitakötő *.* jó helyre jöttem :P [aki nem értené, egyik kedvenc állatom] )

Bónuszkép pedig holnap következik, .. : :D

itt hokkaidon

Sziasztok

Tegnap erkeztem meg Hokkaidora, ahol sokkal kellemesebb volt az ido mint tokyoban.( pl tegnap lattam eloszor napot).

kb 8 gyerek repult velem egyutt, csak kulonbozo helyekre. Egy columbiai fiu kozel lakik hozzam aminek nagyon orulok, es egy portugal lannyal azonos iskolaba megyek. Itt mar hetfon elkezdodott az iskola. Nekunk ma (kedden) mutatjak meg az iskolat, adjak oda az egyenruhat es az orarendunket, tankonyveinket. Hokkaido telen hideg, es 2 meteres ho lepi el az egesz tajat, szoval itt a teli szunet a hosszabb.

A fogadocsaladom nagyon rendes es segitokesz. A szobam nagyon aranyos, futonon alszok (japan agy) es a szobam az utra nez. A kozelben van egy vasutallomas, szoval vonattal fogok jarni iskolaba, majd sulibusszal. Izgat0tt vagyok, foleg mnert az elso iskolai napomon tesztet irok.

Egyenlore most csak ennyit tudok beszamolni, folytatas kovetkezik,remelhetoleg kepekkel.

Udv. Aliz

Sziasztok!

Egyenesen a Tokyo-i szállodából jelentkezek :)

Na de kezdjük a legelejétől. Szerdán délelőtt indultunk el Japánba, Amszterdamon keresztül.
Az Amsterdami gép, nagyszerű volt, a második már kevésbe. Nagyon fárasztó 11 órán át ülni. Az egész repülőgépen szerintem 5 külföldi ülhetett rajtunk kívül. Így természetes hogy mellettem is japánok ültek. Egy apuka és a fia. Nagyon aranyos volt a kisgyerek, addig míg le nem öntött engem narancslével, és nyűgös nem lett... :D A kaja a repülőn nagyon rossz volt. De ezek eltörpülnek, a ki-be csekkolás mellett. Szörnyű lassú minden, arról nem is beszélve hogy még a cipőmön lévő kapocs is becsipog. Na de nem panaszkodok hiszem végre japánban vagyok!!


Miután leszállt a repülőgépünk, pár japán önkéntes várt ránk.Akikel együtt elmentünk az első orientáció helyünkre. Péntek este volt a megnyitó ünneplés, egy kis földrengéssel fűszerezve ( ne aggodjatok , több nem volt még :P ) majd következett a fincsi japán vacsora. Vacsi után megtudtuk ki, hol fog aludni. Én egy indiai lánnyal együtt voltam. Ez is külön élmény volt. Miután kijöttem a fürdőből arra eszméltem hogy egy rózsaszín zsákban(ima ruha ) imádkozik. Vagyis először azt hittem ez egy tradicionális Indiai ruha , így megkérdeztem mi az. De miután nem válaszolt, és már a földön feküdt rájöttem hogy imádkozik. Na ezt napi 3x átéltem. A végén pedig már én éreztem magam kellemetlenül, hogy miért nem imádkozok.


Szombaton 6 órakor kellett kelni hogy elvigyenek minket az új orientációs helyre ( Tokyon belül)
Ekkor újra össze kellett csomagolni, berakni a buszra és csak menni. Először egy iskolába mentünk ( ismét ki kellett pakolni )ahol egy kisebb orientáció volt, felvilágosítottak minket mit szabad, mit nem szabad csinálni itt Japánban. Kimehettünk körülnézni egy kicsit. Ez volt a nap fénypontja, olyan jóó volt :D. Minden sarkon van italautomata, ahol egész olcsón kaphatsz szinte bármilyen innivalót. Nagyon szép tisztaság van mindenütt, pedig az utcán alig lehet találni egy egy szemetest, ha pedig találsz akkor az biztosan szelektív. Valamint találtunk egy kisebb sinto-t amit gyorsan le is fényképeztem.















Az orientáció végén jött értünk a busz, szóval pakolhattunk be!!! aztán elhozott minket a szállodába ahol pakolhattunk ki!!! ... elegem van a pakolásból, cipekedésből. Pedig Hétfőn újra pakolhatok és újra csekkolhatok be a következő repülőgépre ˘˘...
El se hiszitek milyen fárasztó...:D

Holnap lesz a Talent Show , ahol össze fogok pár gyerekkel és előadunk valamit. A cserediákok kedvesek, a japánok meg végképp.
A kaja isteni, bár az evőpálcikával kissé nehézkes még ( pl. : vágni ) Ugyanis a krinolin méretű töltött húst elég nehéz kettészelni, úgy hogy közben ne fröcskölj le mindenkit. Hát velem megtörtént, az egyik japán önkéntest sikeresen becéloztam, majd el is találtam .
Majdnem 10 óra van, ami azt jelenti, hogy aludni kell, szóval matane ~

10 nap!

Összesen 10 nap van vissza, és végre elindulok úti célom felé. Amsterdamban fogunk átszállni a délutáni órákban, majd kezdetét veszi egy 11 órás repülő út Tokyo felé. Az AFS fog várni ránk, majd elszállítanak minket egy 3 napos táborba-ami 3 különböző ponton lesz megtartva. Alex és Rita Osakai orientáción lesznek , én pedig Tokyoban maradok. Majd onnan repülök (!!) tovább a harmadik napon Sapporoba, ahol a fogadó családom vár majd rám.
Az eddigi legnagyobb félelmem, a csomagolás, mindössze 15 kilót vihetek ami valljuk be nem túl sok egy évre-vagyis inkább semmi-. Még nem izgulok, de szerintem ez pár napon belül változni fog.
Legközelebbi bejegyzésemet már valószínűleg Japánból fogom írni.

kiutazás - ismét

Régen írtam bármit is, de mentségemre szóljon, nem tudtam mit írni.

Kavarodás, bizonytalanság járta át ez a hónap. Mint már írtam több opciót is felsorolt az AFS a kiutazással kapcsolatosan. Majd szerencsénkre még többet. Kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy augusztustól fogva egy évig maradjunk- feltéve ha az iskolánk beleegyezik.
Japánban az iskola nem szeptembertől kezdődik, hanem áprilistól. Így ha mi augusztusban csatlakoznánk hozzájuk, keresztféléves diákok lennénk, amit a japánok annyira nem szeretnek. Elmondásuk szerint mert így fél évig 11.-es osztályba,majd egy végzős osztályba lennénk, akik készülnek a vizsgájukra így nem tudnak velünk foglalkozni stb.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az iskolám beleegyezett , a fogadócsaládom is vár engem szeretettel. Végül is majdnem ugyan az maradt minden. A magyarországi cserediákok közül (Rita,Enikő,Alex,jómagam) Rita és én vagyunk akik biztosan augusztusban mennek, Alex pedig remélhetőleg jön velünk. Enikő pedig jövőre megy.

A fogadócsaládom és köztem , nagyon jó viszony alakult ki. Aranyosak,kedvesek és elég rugalmasnak tűnnek. Jó szempont még az is hogy a családból csak a fogadóanyukám beszél angolul, így talán a dolgok kicsit gyorsabban rám ragadnak. A napokban küldtem nekik egy kisebb húsvéti csomagot. :) Elméletileg 1 hét alatt megkapják.

Összegezve augusztusban indulok. Pontosan 117 nap múlva ;).

Földrengés

Pusztító földrengés rázta meg március 11-én Japán északi részét, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű rengés után több helyütt cunami pusztított. Több mint 3600 ember meghalt, csak Mijagiban az áldozatok száma meghaladhatja a 10 ezret. A mentést és a helyreállítást heves utórengések akadályozzák.
A Tokiótól 240 kilométerre fekvő Fukusima-1 atomerőműben a szombat reggeli után hétfőn és kedden is robbanás történt, sorozatosak a tűzesetek, a környéken sugárveszély van.
Egyre több rémhírt lehet hallani a TV-ben- bár hozzá kell tennem, sok esetben csak kitaláció pl.: Japán el fog süllyedni, vagy hogy második Csernobil... stb. ).
Az index.hu -n percről percre tudósítanak Japán állapotáról.

Szerencsére az én fogadó családom jól van, a földrengés is kisebb volt náluk, és a sugárzás sem érte el őket. ( mellesleg Tokyoban sem magasabb a normálisnál... ) Már nagyon várnak engem, de sajnos rossz hírt kellett közölnöm velük.
Ugyanis az AFS Japán eltörölte az indulásunk, helyette 2 opciót ajánlottak fel,:
1. Augusztustól-Februárig tartó programra hívták fel a figyelmünket ( az eredeti áron.. )
2. Más országba való jelentkezést.

Mivel nekünk magyaroknak egyik opció sem kedvező, összedugtuk fejünket, és több lehetőséget is kitaláltunk. Az egyik, hogy 1 v. 2 hónap múlva mikor már az atomreaktor nem jelent veszélyt, indulhassunk el. A másik pedig, hogyha az első nem kivitelezhető akkor, jövő márciusában, az életkorunktól függetlenül mehessünk. ( Az AFS 17 éves korig engedélyezi Japánba a kiutazást. )
Remélhetőleg az AFS Japán elfogadja kérelmünket , és minél előbb útra kellhetünk. A késöbbiekben még leírom a döntésüket.

Addig is reméljük a legjobbakat!

kiutazási orientáció

Szóval megvolt a kiutazási orientációm. Erről annyit kell tudni, hogy minden kiutazó diákot, felkészítenek az esetleges akadályokra amik kint érhetik őket. Voltak játékosabb és komolyabb feladatok is. Elmagyarázták, mit kell csinálni, ha esetleg lekésnénk az átszállást, elveszne a poggyászunk stb.
A legtöbbet számomra mégis a visszatért diákok beszámolója segített. Elmesélték tapasztalataikat, hogyan reagáljunk egy egy szituációra. Hogyan közlekedjünk, milyenek a kaják, mit vigyünk ajándékba, a japán iskoláról , telefonokról stb. Szóval minden ami számunkra, kiutazóknak hasznos lehet.

Apropó iskola. Pénteken kaptam egy emailt a fogadóiskolámtól, ahol is kérték, hogy tanuljam meg a hiraganákat és a katakanákat ( a hiragana és a katakana a japán írásrendszer egyik alapvető eleme. Ezek szótagokból épülnek fel...) , mivel első nap tesztet írok.
Ezen felül megkaptam milyen óráim lesznek/ várjak. Lesz japán nyelvtanom ( napi 2 óra ) Kanji , napi 1 óra ( Kanji : egy írásjel, egy szót foglal magába... ) matekom, infóm, kémiám vagy biológiám ( ehhez oda írták, hogy nem fogom érteni úgyhogy ezen ne is görcsöljek.. ) tesim és rajzom. És persze a klub tevékenység is.
Ezen felül megkaptam az utazási útvonalat is. Először elrepülünk Párizsba, majd onnan Japánba.
Egyenlőre nem izgulok, és nem is félek. Annyit sajnálok, hogy hátra kell hagyni a családomat és a barátaimat. De abban reménykedek, hogy a kimaradt időt majd bepótolhatjuk. :) ( Mellesleg engem is elkapott a cserediákláz, miszerint még 1x találkozzak mindenkivel. )

Mára ennyi lenne. :P

Fogadócsalád :)

üdv mindenkinek :)

Január 17.-én kaptam a nagy hírt, hogy megvan a fogadócsaládom! Toyohoro nevű városban laknak ( 122.000 fős lakosság). Itt található egy nagyobb vonatállomás.
Az iskolám 2 órányira van, így minden egyes nap vonattal és busszal fogok járni. Lehet kicsit fárasztó lesz, de váljék javamra hogy imádok utazni :D.
Sapporotól ( japán 4. legnagyobb városa) a település kb 1 órányira van. :)

Ahogy a képen is látható, 2 testvérem lesz, a kisfiú , Sora 12 éves és baseballozik. A kislány, Misato 9 éves ő pedig zongorázik, és szereti az állatokat és azoknak tömött verziójával játszani xD . Az anyuka Sumiyo háziasszony( 42), és csak alkalmi munkákat végez. Ő középiskolában teniszezett, jelenleg pedig piláteszre jár. Vele tartom a kapcsolatot, angolul. Az apuka Atsushi 44 éves, egy kereskedelmi cégnél dolgozik, és szabadidejében számítógépezik.

Nekem egy nagyon szimpatikus , élettel teli családnak tűnik, alig várom hogy jobban megismerjem őket, és újabb információt tudjak meg róluk. :)

Kezdetek

Üdv mindenkinek a blogom :)

Gosztola Alíz vagyok 17 éves cserediák. Március 23.-án indulok Japánba.

Fogadócsaládnál fogok lakni, egy teljes éven át.Egyenlőre csak annyit tudok, hogy Japán északi részén Hokkaidoban, keresnek nekem családot. Az Ebetsu-shi prefektúrában a "Ritsumeikan keisho junior and senior high school" -ra hallgató iskolában kezdem majd tanulmányaimat. Az iskoláról annyit kell tudni, hogy nagyon sok várossal kapcsolatban van, és hogy magánsuli, azaz jobban fel van szerelve stb.

















Ezen a képen Sapporo látható Hokkaido egyik legnagyobb városa. Akár még ide is kerülhetek :)

Íme egy kép Hokkaidoról télen. Mo.val azonos szélességi körön vannak, azaz az időjárás olyan mint nálunk.

Nagyjából 11 éves korom óta Japán mániás vagyok. Mindig is az volt a legnagyobb álmom, hogy eljussak oda. Amit álmaimban sem gondoltam, hogy 17 éves fogom véghezvinni. Köszönettel tartozom a családomnak és mindenkinek aki támogatott/támogat engem! Aki többet szeretne megtudni a cserediákságról: www.afs.hu