Tokyo

Szóval 2011.dec. 17-18-án Tokyoban voltam! Ugyanis nemsokra véget ér, a féléves diákok programja ( februárban ) és a Japán AFS ezzel a kis ajándékkal lepett meg minket, diákokat. Bár igaz hogy jómagam valamint Ines és Stephan ( izlandi fiú ) egy évre jöttünk, de szerencsénkre mi is elmehettünk.
Két választási lehetőségünk volt- Disneyland és Asakusa/Akihabara. Én a második lehetőséget választottam.
Asakusa híres a tradicionális épületeiről- amit én imádok - Akihabara pedig az Otakukról. Na de kik is azok az otaku- k?

"Az otaku a digitális világ gyermeke. Tizen-huszonéves fiatalok, akik kerülik a fizikai kapcsolatokat, imádják a tévét, a számítógépet és a telekommunikációt. Szintetikus sztárok rajongói, videojátékokat és képregényeket gyûjtenek, egész nap a számítógép-hálózatokon lógnak, és apróbb trükköket eszelnek ki. Médiabirodalmak alapozódnak a vásárlóerejükre, nagy cégek lesik a trendeket, és PR-gépezetek diktálják a divatot. A tizenévesek rajongótáborokra oszlanak, saját tévémûsoraik, tévécsatornáik, számítógép-hálózataik, magazinjaik vannak, szüleikkel élnek, egyedül, de nem magányosan. E szubkultúra ôshazája a csúcstechnológiát a mindennapi életben leginkább alkalmazó Japán, ahol 350 000 fôre becsülik az interaktív junkie-k táborát. Underground, de mélységesen fogyasztói szemléletet áraszt; az otaku a futószalagon elôállított szintetikus szemét lelkes fogyasztója, és ideális munkaerô egyben.Az elsô médiaagymosott generáció." - Azt hiszem ez egy tökéletes elemzés.
Bár én ezért a világért egyáltalán nem rajongok, de azért elvoltam. :)
Na de kezdjük az elejéről.
Sapporoból 9kor indunk a repülőnk, szóval én aznap 5órakor keltem, hogy időben a reptérre érjek, ahol találkoztam a többi Sapporoi diákkal. Természetesen Francisco ( columbia fiú ) elfelejtette elhozni a repjegyet, amin senki nem csodálkozott. Tudni kell róla, hogy mindig mindent elfelejt. :D Így aztán a fogadóanyukája hozta el neki a jegyét- az utolsó másodpercekben. Szerencséje volt...:P
A repülőn talán a két legidegesítőbb lány mellé kerültem. Nincs velük igazából semmi gondom ,míg meg nem próbálnak idegesítő japán lányá válni- tudjátok akik minden másodpercben nyávognak valamiért, és azt ordibálják hogy de cuuuuuuuuuuuuuuuuuuukíííííííííííííííííííí.
A landolásunk után, egy kisebb hotelba mentünk, ahol 3 órás előadás kezdődött a fél éves diákok számára. A végére már mindenki agyon unta magát. Ezután elfoglaltuk a szobánkat, majd meg is vacsoráztunk. Páran a vacsi után összegyűltünk beszélgetni stb.- chips és csoki társaságában. :D
( Azt hiszem aznap csokimérgezést is kaptam :D:D )Összesen ennyi örtént az első nap. Másnap reggel szintén korán keltünk 6 órakor. Megreggeliztünk majd tovább álltunk ,a korábban említett település felé.
Asakusat nagyon szépnek találtam. Akihabaraban meg elnézegettem a hatalmas épületeket, és a sürgő forgó, néha igen furcsának mondható japán embereket :).
Egyébként az idő, sapporohoz képest hihetetlenül jó volt. Furcsa volt csak egy szál hosszú-ujjú pulcsiban lenni, és nem tántorogni a térdig érő hóban.
De most jöjjenek a képet, hiszem azok minden szónál többet mondanak el .

Create a free picture slideshow